2016. december 3., szombat

Chapter 83. * Viselkedj

Hiii,
O, a mai rész egy picit lapos lesz I think, I'm so sorry. :( But ettől függetlenül remélem, hogy tetszik majd. ^^  Omg, ma van Gemma születésnapja, a lány már 26 wtf alig hiszem el!! Ebből kifolyólag akkor a mai részt neki szánom még ha soha nem is fogja elolvasni a részt vagy a sztorit lmao. Remélem mindenkinek jól telik a napja és hogy jó hetetek volt! Oh, mellesleg, kinek mikortól lesz szünete és meddig? Terveztek valamit az ünnepekre? Nyugodtan osszátok meg velem a kommentekben vagy a chatben. ^^ Jó olvasást. Xx


ESTELLE LENNOX

Én magam sem tudtam eldönteni, hogy ki izgult jobban. Én? Harry? Ed? Harry családja? Vagy barátai? Esetleg az emberek, akiknek Harry majd énekel? Egy valami, amiben biztos voltam, azaz volt, hogy már akkor leírhatatlanul büszke voltam a barátomra. Bár már akkor így éreztem, mikor az „End of the Day” bekerült a top 10.-be. És akkor is, mikor megkapta a diplomáját. Meg már akkor, mikor találkoztam vele. Oké, talán túlságosan mélyen vagyok már ebben az egészben, de a lényeget gondolom, mindenki vágja. Felemelő érzés végig követni, amint valaki szépen sorjában valóra váltja az álmait és azoknak ilyen nagy eredményei is vannak. Ami azt illeti, Harrynek már egy kisebb rajongói tábora is van, hiszen elnézve a közösségi oldalait, a követőinek száma megduplázódott. Örömmel néztem minden egyes pillanatban azt, hogy ő ennek mennyire örült és nem győzött majd nem mindenkit visszakövetni. Annak ellenére, hogy azt mondta, sosem szeretne híres lenni, mindenki, engem beleszámítva, már látta előre, hogy igen is nagy sikere lesz. Ed is rengeteg lehetőséget és tehetséget fedezett fel Harryben, máskülönben biztos vagyok abban, hogy nem állt volna le vele dolgozni. 

Még egyszer utoljára átmentem a két tincsemen a hajsütővassal hogy a laza hullám benne maradjon majd lefújtam hajlakkal. Kihúztam a konnektorból az eszközt miután befejeztem vele a munkálatokat aztán egy biztonságos helyre téve hagytam, hogy kihűljön, mielőtt elteszem. Belebújtam a szürkés-ezüstös cipőmbe aztán felvettem a fekete táskám meg a telefonom és megindultam a nappali felé ahol Harry, Miranda és Mr. Styles voltak. Elvileg már egy pár napja itt voltak, azonban csak ma reggel jöttek át amint én és Harry visszaértünk Holmes Chapelből. Ha jól tudtam, akkor Anne, Gemma és Robin is jönnek ma, azonban ők már a helyszínre mennek egyenesen. Amint leértem a lépcsőn Miranda volt az első, aki észrevett és szinte azonnal az egekig dicsért, hogy milyen csinos voltam. Őt követte Mr. Styles aztán Harry, aki egy ölelésbe is vont és az ajkait az enyémek ellen nyomta egy pár másodperc erejéig.
- Elképesztően gyönyörű vagy – jegyezte meg egy széles mosollyal az arcán, míg a kezeit a derekamon tartotta.
- Rózsaszínű lett a szád – kuncogtam el magam amint a hüvelykujjammal letöröltem a rúzst – És köszönöm. Te sem festesz rosszul.
- Piros rúzs van rajtad pedig – mondta vigyorogva.
- De nem folyik annyira, hogy teljesen átragadjon a te szádra – magyaráztam. A kezem végül az övébe csúsztattam és összefontam az ujjainkat – Mehetünk akkor?
- Induljunk, persze – bólintott Mr. Styles aztán előre engedve Mirandát megindultunk kifele.
Haz bezárta az ajtót aztán nekem adta a kulcsot, hogy tegyem el a táskámba, mint minden alkalommal mikor mentünk valahova. Nevetve figyeltem amint felnyitotta a vállamon pihenő táskámat és belecsúsztatta a kulcscsomót. Mr. Styles ült végül Harry mellé a kocsiban, míg én hátra ültem Mirandához. Gondoltam, hogy jobb lesz, ha az apjával ülhet és válthatnak néhány szót, tökéletesen tudván, hogy a mellettem ülő asszony úgy is lerágja majd a fülemet, míg meg nem érkezünk. Persze sosem volt ezzel bajom, hiszen nagyon is kedveltem Mirandát és valahogy mindig teljesen lekötött az, amit mondott.

A backstagebe érve találkoztunk Eddel és persze a neki dolgozó személyzettel, akik egyébként mindenütt ott voltak. Harrynek szinte azonnal mennie kellett amint beértünk, hogy kipróbálja a mikrofonját meg minden egyebet, melyet egy fellépés előtt muszáj megtenni, így miután egy csókot nyomott a halántékomra már ott sem volt. Én és Miranda voltunk azok, akik végül elvállalták, hogy megkeresik a többieket, hogy aztán át adhassuk nekik a backstage jegyüket. Meglepetten mosolyodtam el, amikor Cara jelent meg előttünk és az ő nyakában már ott pihent a piros nyakba akasztó melyen ott volt a neve és a képe.
- Sziasztok – mosolygott – Merre igyekeztek? 
- Szervusz, Cara – köszönt vissza Miranda, míg egy ölelésbe vonta a lányt.
- Helló – intettem felé én is, mire ő elkapta a kezeim és engem is átölelt – Um, mi lettünk kitűzve arra, hogy keressük meg a családokat és barátokat s adjuk át nekik a nyakba akasztójukat. 
- Igazán? De buli! – vigyorgott – Merre van az est főpontja? 
- A színpadon, hangellenőrzés.
- Ah, szóval már egy helyénvaló szupersztár – nevetett – Hát, akkor, azt hiszem, megyek és megkukkolom, hogy mit csinál. 
- Roppant ideges – jegyeztem meg, bár szerintem ezzel mindenki tisztában volt – Szóval, ha lesz, esélyed vele beszélni mielőtt elkezdődik az egész banzáj, én megtenném. Szüksége lesz egy kis lelkizésre a legjobb barátnőjével.
- Meglátom, mit tehetek – kacsintott rám, aztán intettünk egymásnak és mindketten mentünk a magunk dolgára. 
Anne, Robin és Gemma az elsők között voltak, akiket megtaláltunk a kint álló sorban így amint megkapták a személyre szabott nyakba akasztójukat, már mentünk is tovább. Hiába szerettünk volna még csevegni, igyekeznünk kellett, hiszen Harry külön elrendelte azt, hogy mielőtt még fellép, meg kell ölelnie különben nem, megy fel a színpadra. Niall volt a következő, akibe belebotlottunk majd nem sokkal később szembe találtuk magunkat Zaynnel és Perrievel. Mivel arra egyáltalán nem számítottunk, hogy a banda többi tagja is eljön, Leigh, Jade és Jesy velem és Mirandával jött be hátra hogy mindenképpen bejöhessenek. Amint mi is beléptünk utolsónak a hatalmas helységbe, a zümmögés szinte azonnal megtöltötte a füleimet amint mindenki össze-visszabeszélt a másiknak. 
- Merre jártál? – sétált elém vigyorogva Harry. Az illata szinte azonnal megcsapott, a tekintetem végig vezettem rajta, és mint mielőtt elindultunk, most is szinte csak úgy nyeltem magamba tökéletességét. Fekete felszerelését feldobta egy pár aranyszínű csizmával melyek eléggé jól passzoltak a szívével. Egy picit elvörösödtem, amint ezen gondolkodtam, hiszen biztosra tudtam, hogy Harry cukkolt volna, ha hangosan kimondtam volna ezt. De ez volt az igazság. Arany szíve volt, akár így gondolta, akár nem. 
- Csak kisegítettem a személyzetet egy kicsit – vontam vállat, míg megigazítottam az ingének gallérját – Milyen a színpad? 
- Hatalmas – nevetett fel – És kicsit félelmetes. Nem tudom, mi lesz, ha a nézőközönség megtelik, és nekem ki kell mennem és énekelnem kell. 
- Menni fog, hidd el – mosolyogtam fel rá. Egy apró puszit nyomtam az ajkaira aztán újra ránéztem, csak hogy édes kis mosolyával találjam szembe magam – Mit fogsz énekelni? 
- End of the Day, Don’t Let Me Go aztán egy-két covert és azt hiszem Walking In The Wind lesz az utolsó. Az ugye még nincs kint, szóval tökéletes lehetőség arra, hogy csak úgy előadjam. 
- Már alig várom! – jelentettem ki izgatottan – Annyira furcsa lesz téged oda fent látni.
- Habcsók, így is rohadtul izgulok, nem kell, hogy rátegyél még egy lapáttal – nevette el magát amint a karjait a derekam köré fonta és az arcát elrejtette a nyakam hajlatában. 
- Bocsi, nem volt szándékos – jegyeztem meg csendesen amint a fejem az övének döntöttem és visszaöleltem őt. 
- Már alig várom, hogy kicsomagoljalak ebből a ruhából – mondta szemtelenül mire a vállába csíptem aztán eltoltam magamtól. 
- Viselkedj. 
- Viselkedek én – nézett rám komoly arckifejezéssel bár gyönyörű zöld szemeiben megbújt a játékosság. Mindig ezt csinálta, és bár néhány alkalommal az agyamra ment a gyerekeskedésével, attól még imádtam.


**

Másnap reggel arra keltem fel, hogy Harry mellettem fekve telefonált az ágyban. Sejtésem sem volt, hogy ki lehetett a vonal túlsófelén, mennyi volt az idő vagy, hogy Harry mikor kelt fel. Feljebb húztam a takarót magamon, míg felsóhajtottam halkan és emiatt rám irányult zöld tekintete. Halványan elmosolyodtam mire ő csak rám kacsintott. Éreztem, amint az arcom felhevült egy kicsit így elrejtettem azt a kék párnába melyen feküdtem. Percekkel később hallottam, amint elköszönt majd amint a telefon érintkezett az éjjeliszekrény tetejével egy kis koppanó hangot hallatott. Harry átvetette a kezét a hátamon amint az arcát a nyakam és a vállam közé rejtette aztán egy puszit nyomott a bőrömre. Az egyik lábát az enyéim közé csúsztatta majd a kettőnk között lévő takarót kihúzta és közelebb nyomódott hozzám.
- Kivel beszéltél? – kérdeztem csendesen. Őszintén szólva, nem nagyon izgatott, hogy kivel társalgott, csak gondoltam, hogy azért is rákérdezek. 
- Csak Zaynnel egyeztettem időpontot egy új tetkó miatt – válaszolta jól megfontoltan. Halványan elmosolyodtam, noha nem láthatta, hiszen az arcom még mindig a párnába volt nyomódva. 
- Azóta csináltattál már mással tetoválást vagy csak Zaynhez mész? – faggattam tovább. 
- Ed egyik nap még elvitt az ő tetoválójához, szóval az a srác is csinált nekem egy-kettőt meg helyre pofozta egy kicsit a régebbieket.
- Hmm – hümmögtem, míg az oldalamra fordultam, így Harrynek is muszáj volt megmozdulnia. A hátára feküdt én meg az oldalához bújtam és vigyorogva pillantottam fel helyes arcára. 
Nyomtam egy puszit az arcára, aztán egy kicsit lejjebb az ajkaihoz közel majd az állára. Egy kisebb sóhaj hagyta el a számat mikor az ajkaival az enyémek után kapott, hogy egy lassú csókba invitáljon. Elmosolyodtam mikor elhúzódott tőlem aztán újra előre dugta a fejét és egy újabb hanyag csókkal lepte el az ajkaim. 
- Olyan puhák – jegyezte meg csendesen amint újból s újból megcsókolt. Mosolyogva tűrtem amint kényeztette az ajkaimat, persze csak addig, míg a telefonja meg nem szólalt – Gyere vissza – motyogta mikor elhúzódtam tőle – Nem veszem fel. 
- Csináljad – böktem a vállába mire ő csak lebiggyesztette az ajkait. Végül aztán morgott egyet és elvéve a telefont a helyéről, fogadta a hívást és a füléhez emelete. 
- Igen, Zayn? – kérdezte, míg sóhajtott egy nagyot.

Míg ő az unokabátyámmal beszélt a telefonon, gondolom a tetkó miatt, felkaptam a köntösöm a földről aztán meztelen testemre húztam. Egy kicsit elpirultam, amint arra gondoltam, hogy mi történt tegnap este, hiszen Harry családja itt töltötte az éjszakát. Mr. Styles és Miranda visszamentek a hotelbe, melyben tartózkodtak a tegnapi nap előtt óta. Anne és Robin aludt a szobában, mely a felső emelet legvégén volt, míg Gemma honosította a kihúzható kanapét, az alsó szinten. Ez a gondolat szinte azonnal elérte, hogy ne induljak le egy szál köntösben, így miután a fürdőbe értem, rendbe szedtem magam. Egy fekete leggings volt rajtam, Harry egyik felsőjével mely alatt egy Calvin Klein melltartó lapult meg. A hajamat egy gombócba fogtam a fejem tetejére, míg az orromra toltam a szemüvegem. Leérve a nappaliba, Gemmát még mindig egy takaróba tekerve találtam a kanapén így nem is zavarva őt tovább mentem a konyhába.
- Oh, jó reggelt – szólaltam fel amint szembe találtam magam Anne hátával. Amint megfordult, egy széles mosoly kerekedett az arcára, és egy pillanatra olyan volt, mintha Gemmát láttam volna magam előtt.
- Jó reggelt, Estelle – köszönt vissza. Furcsa volt, hogy a teljes nevemen szólított, de csak elmosolyodtam rajta, hiszen nem mostanában hallottam – Gemma még mindig alszik?
- Teljesen bele van tekeredve a takaróba – nevettem el magam halkan – Bár nem csodálom, hiszen ivott néhány pohár pezsgőt. Jól aludtatok Robinnal?
- Olyan jót aludtam, amelyet lehet egy horkoló férfi mellett – viccelődött mire én mosolyogva megráztam a fejem. Igaza volt, tudtam, hogy miről beszélt, hiszen éveken keresztül Zaynnel éltem és néha Harry is rákezd a horkolásra. Azonban én nem voltam teljesen ellene, hiszen engem személy szerint nem nagyon zavart, tekintve hogy képes voltam aludni, ha horkolt valaki. Azt hiszem immunis lettem rá az évek elteltével.
- Voltatok már ezelőtt Londonban, nem? – kezdtem újra beszélgetésbe. Nem voltam benne a legjobb, de szívesebben próbálkoztam, mint sem voltam csendben.
- Oh, igen – mondta Anne mosolyogva – Általában csak munka miatt jártunk fel Robinnal. Illetve régebben kirándulni is jöttünk. Tudod, Harry kedvenc városa mindig is London volt. Emlékszem, talán olyan hét-tíz éves lehetett mikor először eljöttünk és minden percét élvezte.
- Aw – jegyeztem meg amint belegondoltam mindabba, amit Anne mesélt.
- Számára London olyan volt, mint egy teljesen másik országban lett volna. Tisztán emlékszem, amint ezt mondta – nevette el magát amint a pultnak dőlt.
- Hát, az biztos, hogy immáron, az esetek többségében London egy másik országban van számára – mondtam egy kicsit talán túl szarkasztikusan.
- Igen, ez igaz – értett egyet – Nagyon meg is lepett mikor felhívott és mondta, hogy eljönnétek látogatóba.
- De jó meglepetés volt, nem? – kérdeztem mosolyogva – Szóval, örültél neki, igaz?
- Igen, nagyon. A diplomakiosztó után nem nagyon volt esélyünk beszélgetni, hiszen lássuk be, volt miről. Éveken keresztül nem tartottuk a kapcsolatot és emiatt a mai napig szégyellem magam.
- Megkérdezhetem, hogy miért nem tartottátok a kapcsolatot vagy túl személyes lenne?
- Úgy érzem, már egészen közel állsz ahhoz, hogy családtag legyél, tehát nem lenne értelme megtartanom magamnak a dolgokat. Harry valószínűleg úgy is elmondaná egyszer – mondta, amit megmosolyogtam. Anne felsóhajtott, aztán egy igazán halvány mosollyal folytatta – Szóval, miután Harry betöltötte a tizennyolcat, Des megkérdezte, hogy nem-e szeretne kiköltözni hozzá Amerikába. Harrynek mindig is nagy vágya volt, hogy kikerüljön a már megszokott közegből, ahol élt, így gondolhatod, hogy mennyire repesett ennek az egésznek.  Én egy percig sem szerettem volna, ha elhagyja Angliát. Tizennyolc éves volt, szinte még egy kisfiú, mikor összepakolta a fontosabb dolgait, felült az apja privát repülőjére és elment. A leghosszabb ideig azt hittem, hogy többet sosem fogom újra látni. Ami igazából egy eléggé nagy oka volt annak, hogy hosszú ideig nem is beszéltünk.
- Aztán a diplomakiosztón még is csak találkoztatok – jegyeztem meg amint egy halvány mosolyra húzódott a szám. Anne bólintott, mutatva, hogy egyet értett.
- Noha nem fogadott a legjobban, erre számítanom kellett volna.
- A lényeg, hogy most már minden jobb, nem igaz? – próbáltam jobb kedvre deríteni amint pozitívabban láttam a helyzetet.
- Igen, ez minden, ami számít – mosolygott – És persze az, hogy boldog.
Mielőtt válaszolhattam volna Annenek, beszélgetés ütötte meg a fülemet mely a nappali felől jött, aztán nevetés és percekkel később Harry jelent meg. A haja kissé kócosan ölelte körbe arcát, míg a testét csak egy melegítő alsó takarta, az is mélyebben lógott a derekán, mint kellett volna. Megnyaltam az ajkaim mielőtt egy mosolyra húztam volna őket.
- Jó reggelt – szólalt meg vidáman Harry aztán felém lépett és az egyik karját a vállamra helyezve közelebb húzott magához. Egy puszit nyomott a halántékomra mielőtt kinyitotta volna hűtő ajtót.
- Jaj, reggelit szerettem volna készíteni! – jegyezte meg hirtelen Anne – Mit szeretnétek enni?
- Mhm, palacsinta? – hümmögött fel Harry, majd rám nézett – Palacsinta jó lesz? – kérdezte tőlem.
- Persze – bólintottam.
- Akkor csinálom – mosolygott Anne, majd megfordult és neki látott a tésztájának – Van valami programotok mára? – kérdezte, mire én Harryre néztem. Ő is rám nézett azzal az imádnivaló kisfiús arcával, miközben szélesen vigyorgott.
- Nem tudom. Haz? – kérdeztem az alsó ajkamba harapva, mire hozzám hajolt, és a fogával kicibálta az ajkamat a fogságból, majd száját teljesen az enyém ellen nyomta. Akaratlanul is felkuncogtam, utána pedig elhúzódtam tőle, hiszen mégis csak az anyja előtt vagyunk, még, ha ő háttal is áll nekünk.
- Nincsenek terveink – válaszolta végül, miközben még mindig engem figyelt – Igazából látom Stellán, hogy semmi kedve kimozdulni.
- Héj, ez nem is igaz! – szóltam rá, miközben a karjába csíptem, ő pedig felnevetett – Nekem mindegy mit csinálunk.
- Hát persze, ezt csak azért mondod, hogy az legyen, amit én akarok, hogy ne bánts meg – mondta felvont szemöldökkel, még mindig szemtelenül vigyorogva, én pedig megforgattam a szemeimet a válaszát hallva.
- Ez sem igaz! – válaszoltam, viszont már sokkal halkabban, hiszen ebben persze igaza volt Harrynek. Csak azt sosem vallottam volna be.
- Ha ennyire sok a szabadidőtök, akkor inkább gyertek be velem dolgozni – jelent meg Gemma.
- Oh, nem, kösz inkább kihagynám. Szerintem visszafekszek az ágyba. Esetleg nézek pár filmet – mondta lazán a nővérét cukkolva.
- Te szemét disznó! – sziszegte Gemma összehúzott szemekkel.
- Héj, gyerekek – nevetett fel Anne – Harry megérdemli a szabadságát, és, ha ő egész nap filmeket akar nézni a barátnőjével az ágyában, hát tegye – rakott rendet a testvérek között Anne, én pedig mosolyogva hallgattam, és örültem, hogy beleillek ebbe az idilli, családi reggelbe.

2 megjegyzés:

  1. Aw, aw, awwww!! Szerintem nagyon édes rész lett és egyáltalán nem lett A leírásaidért egyszerűen élek halok de komolyan. Mindig annyira élvezem, ahogy leírod amint Estelle készülődik, hogy mit csinálnak, mikor Harryvel momentelnek, alékhfjd. :3 Meglepődtem, mikor átugrottad a koncertet bc azt hittem, hogy majd leírod milyen totális extázisban van Estelle, örültem mikor Zerrie&LM felbukkant, na meg persze a szőke hercegünk, but sajnálom, hogy több szerepet nem kaptak.:( Ohh, miért érzem, hogy valamit elsunnyog Hazz a tetkóról? Omg man remélem lesz közös tattoojuk, vagy valami dkghskjf!! :3 Aztán aww Anne, örültem, hogy így elbeszélgettek Stellával, meg hogy jó volt a hangulat és nem volt kínos meg semmi. Aztán omfggg, emlékszem a végét én írtam.:3 Még mindig tetszik lolz. Ahhhh, olyan izgatott vagyok már Quinn miatt, és várom is Hestelle végét meg nem is bc I HAVE NO IDEA mi fog történni!

    Cuppantós:3♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek örülök lolz. :3 Yeah, muszáj volt átugrani because emlékszem milyen fejtörés volt ezt a részt megírni lmao egy évbe telt mire elkészült. :'D Oh, majd nem sokára megtudod, hogy mi van a tetkóval, már ha lesz tetkó egyáltalán lol. Tudod, néha kell egy kis ok ha valamit titokban akar tartani az ember. :D

      ♥xx

      Törlés