2016. december 10., szombat

Chapter 84. * Tenerife Sea

Hiii,
3,742 szavas lett a rész, wow. Ajánlom, hogy hallgassátok Ed Tenerife Sea számát mikor majd Perrie elkezdi énekelni és tegyétek ismétlésre csak azt az egy számot mert én úgy írtam a részt. Persze van akiknek úgy nem megy az olvasás, így akkor nem muszáj, csak nekem egyszerűbben ment és nagyobb hatással volt rám rám. De, omg, nem hiszem el, hogy eljutottunk idáig a történetben! Nagyon remélem, hogy tetszeni fog a rész és ha így van, akkor mindenképpen osszátok meg velem, hogy mi tetszett a legjobban meg minden! Komolyabbra véve a szót, amint Louis singleje (Just Hold On) ki jön ma, mindenképpen vegyétek meg/streameljétek, hogy number 1 lehessen. Nem a szám miatt, hanem Louis miatt. Jayért. A mai fellépése lesz a legeslegnehezebb és alig akarom elhinni, ami történt.. so, egyelőre Louis nevében is köszönöm. Jó olvasást. X
P.S.: Heaven gained another beautiful angel on the 7th December 2016, may you rest in peace Johannah. ♥

ESTELLE LENNOX

Egészen izgatott voltam Harry fellépése miatt, bár ezzel minden alkalommal így voltam. Akármennyiszer lépett fel vagy hallottam őt a rádióban ahol az egyik dala ment vagy csak beszéltek róla, büszkeség öntött el. Arról nem beszélve, mikor újságok címlapján jelent meg. Senki nem számított arra, hogy napról napra növekszik majd az ismertsége, csupán csak remélni lehetett, hogy az embereknek tetszeni fog majd az, amit csinál. Noha Harry azt mondta, hogy ő nem azért zenél, hogy híres legyen, hanem azért, mert szereti csinálni. Az, hogy másoknak is tetszik a munkája, csak egy plusz. 
- Oh, fantasztikus – sóhajtott fel amint letette a telefont. Felvont szemöldökkel néztem rá amint leültem mellé és a keze szinte azonnal otthont talált magának a combomon. Bal kezemet a tarkójára vezettem és finoman masszírozni kezdtem, mert tudtam, hogy ezzel igen gyorsan meg lehet őt nyugtatni. 
- Minden oké? – kérdeztem végül mire csak egy újabb sóhajt kaptam válaszul. A fejével a mellkasomnak dőlt mely miatt a kezem a vállán pihent és úgy hallgattam amint szenvedett. Mostanában eléggé frusztrált volt és bújós melyet mind az éneklésre fogtam. Egy ideje már úgy tűnik, hogy túl sok stressz alatt van és a karrierjével járó súlyok teljesen lehúzzák őt néha. És igen, talán még az elején van a dolgoknak, de már most látszik, hogy megviseli ez az egész. Legalábbis is az én szempontomból így tűnik.
- Lesz egy interjúm. Fél óra múlva – motyogta. Felvontam a szemöldökeim válasza hallatán, hiszen meglepett. Azt hittem, hogy ma egész nap próbálnia kell és semmi mást nem csinálhat. Az egész napos próbákat persze megértettem, hiszen Ed turnéja egy-két hónapon belül elkezdődik, és mindenkire rá fér egy kis plusz gyakorlás.
- Nem kellene készülődnöd akkor? – kíváncsiskodtam.
- Telefonon keresztül lesz – magyarázta – Nick Grimshawval azt hiszem.
- Oh, BBC – mondtam halkan – Jó lesz az, meglátod. Grimmy az egyik legjobb rádiós.
- Elvileg mindjárt felhívnak, hogy gyorsan átmenjünk a kérdéseken, és hogy meg mondjam, hogy kényelmesen érzem magam a megválaszolással vagy nem.
- Hagyjalak egyedül? – tettem fel a kérdést. Harry hirtelen felnézett rám aztán megrázta a fejét.
- Dehogy, kellesz ide mellém – nevette el magát zavartan. A könyökével közben a kanapé támláján támaszkodott meg aztán kezdett felém hajolni, míg össze nem értek az ajkaink. Mosolyogva hagytam, hogy puszilgasson, mert imádtam, mikor ilyen kedvében volt. Szerettem a figyelmének a középpontjában lenni és erre csak egy nagyon hosszas idő elteltével sikerült rájönnöm. Először azt hittem, hogy ez az érzés azt jelenti, hogy beképzelt vagyok, és csak magamnak akarom Harryt. Néha az is eszembe ötlött, hogy önző vagyok, amiért így érzek. Végül elfogadtam a tényt és most, hogy tisztábban látom a dolgokat, rádöbbentem, hogy ezzel nincs semmi gond.
- Mondtad Ednek, hogy később mész akkor a próbára? – néztem rá szeretetteljes szemekkel amint a mutatóujjam végig húztam az arcán aztán egy apró puszit nyomtam a szája sarkába. Éreztem, amint elmosolyodott aztán az ajkait az enyémekre simította és egy édes csókban részesített. A kérdésemre végül csak egy hümmögéssel válaszolt és mikor a telefonja megcsörrent, a szemeit forgatva húzódott el tőlem.
- Harry Styles – szólalt fel amint a füléhez emelte a készüléket – Igen, helló. Mhm, persze. Hát, ha már le lettek rendezve, akkor nekem mindegy. Jó, uhum, oké. Köszönöm, szia.
- Ez gyors volt – nevettem el magam – Le is rendezted a kérdéseket?

- Elvileg már le vannak, szóval nem értem miért hívtak. Mármint, csak azt mondták, hogy egészre legyek kész, mert akkor hívnak majd. 
- Izgulsz? 
- Egy kicsit – vont vállat – Tudok beszélni, azzal az időt húzni pedig egyszerű, tehát meg leszek. 
- Akkor jó – nyomtam egy puszit az arcára aztán felkeltem mellőle a kanapéról. Ő persze a kezem után kapott mire én felé fordultam, csak hogy lebiggyesztett ajkaival találtam szembe magam. Felvont szemöldökkel néztem rá, de ő csak folytatta a bámulásom – Mi az? – kérdeztem egy idő után nevetve.
- Csak egy csókot akarok – vigyorodott el végül, mire megcsóváltam a fejem, aztán lehajoltam hozzá és ajkaimat az övéire nyomtam. Belemosolygott a csókba, mire én is elkuncogtam magam, majd az alsó ajkába haraptam és elhúzódtam tőle. Huncutul vigyorogva meredt rám, majd kinyújtotta felém a kezeit, és hatalmas tenyereit a derekamra helyezte, gondolom, hogy az ölébe tudjon ültetni. Viszont ekkor megcsörrent a telefonja, mire vigyorogva vettem le a kezeit a derekamról és kiindultam a nappaliból, hogy nyugodtan elkezdhesse a válaszolgatást. Még ha azt is akarta, hogy maradjak mellette, én furcsán éreztem volna magam, szóval inkább ráhagytam.

Miután tébláboltam kicsit a konyhában és ittam egy pohár narancslevet, halkan visszamerészkedtem Harryhez, aki ugyanott ült, mint mielőtt én kimentem volna. Egyik kezét a kanapé tetején pihentette, míg másikkal a füléhez tartotta a telefont. Hátra dőlt a bőrnek, a jobb lába szárát pedig feltette a bal térdére. Annyira helyes volt, hogy legszívesebben megörökítettem volna a pillanatot, de tudtam, hogy azzal csak megzavarnám őt. Neszmentesen leültem mellé a kanapéra, lábaimat magam alá húzva, majd belemélyedtem a tanulmányozásába. A könyökömet az ő keze mellé helyeztem a kanapé tetejére, miközben azzal a kezemmel a fejemet támasztottam. Másik végtagommal a pulóverem aljával játszottam, miközben Harryt figyeltem. Először leginkább a szája ragadta meg a tekintetem, hiszen elbűvölt a mozgása, ahogy a szavakat formálta és a mély hangja. Oda sem figyeltem, hogy miket mondd, nem tudtam volna megmondani, hogy miről van éppen szó. Ezután szemeim a borostás arcára és állára csúsztak, majd az egyik gödröcskéjére, mely mélyen fúródott az arca oldalába. Muszáj volt ugyancsak uralkodnom magamon, hogy ne hajoljak oda, és nyomjam a nyelvem a mosolygödröcskéjébe. Sokan hülyének néznének, ha tudnák, mik mennek a fejemen keresztül, miközben a barátomat tanulmányozom, de ez van. Harry totál elvarázsol és bolonddá tesz, persze jó értelemben.


**

Miután Harry befejezte az interjút, melyben természetesen meg volt említve, hogy barátnője van, mert manapság ez a legfontosabb információ mindenki számára… Félre értés ne essék, nincs sok gondom a kérdéssel, de úgy gondolom, hogy vannak ennél nagyobb létfontosságú dolgok is az életben, amit meg lehetne kérdezni. Nem is értettem, hogy minek agyaltam ennyit ezen a fránya kérdésen miközben magamra kaptam egy fekete bodyt melynek mély, V alakú dekoltázsa volt. Mellé egy kék színű, magasított derekú farmert vettem fel egy pár fekete Vans cipővel majd később egy nude színű kis mellényszerűséget húztam a fekete felsőre. A fülembe akasztottam az arany karika fülbevalóimat, a csuklómra csatoltam az órámat aztán felkentem a mindennapi sminkem. Igazából eleinte még azt sem akartam aztán valamiért még is csak rá vettem magam arra, hogy egy elfogadható arcot varázsoljak magamnak. Harry csak az ágyon feküdt, míg én készülődtem és a telefonját nyomkodta. Igazából azóta nem szállt le róla, hogy befejezte az interjút. Végül amint ő is elkészült már úton voltunk… fogalmam nincs, hogy hova. Harry nem említette, hogy hol lesz a próba.

Így hát meglepetésként ért, amikor Harry beparkolt az O2 Aréna parkolójába miután kifizette a jegyet. 
- Nem mondtad, hogy ilyen nagy fellépésed lesz jövő héten – vigyorodtam el amint kiszálltunk a Rangeből. Harry csak vállat vont aztán összekulcsolta a kezét az enyémmel és a másikkal bezárta a kocsit a kulcson lévő gombbal. 
- Most már tudod és meg sem kellett szólalnom.
- Az egész albumot énekled ma? – kíváncsiskodtam tovább. Nem tudtam semmit a mai napról és őszintén nem értettem, hogy miért kellett vele jönnöm. Ami azt illeti, terveztem meglátogatni Zaynt, mert már nagyon régen nem beszéltem vele normálisan. Aztán ha lett volna időm, még Bradfordba is elmentem volna, mert szinte már tudtam, hogy Trisha néni és Yaser is a fejemet fogják leszedni, mikor végre odaérek. Eléggé régen beszéltem és még régebben láttam őket személyesen. Van egy-két dolog, amiről szeretnék velük beszélni, mint például a kapcsolatomról, amit a szüleimmel alakítottam ki.
- Itt vagy, habcsók? – kérdezte mosolyogva Haz amint beértünk az épületbe. Összevont szemöldökkel néztem rá mire ő csak halkan elnevette magát aztán egy puszit nyomott a fejem tetejére.
Amint a nagy színpadhoz értünk, a sorok között sétáltunk végig. Tekintetemmel végig a helységet szemléltem, hiszen igaz, már jártam itt, sokkal másabb volt üresen látni a termet, hasonlítva ahhoz, mikor meg van telve emberekkel. Edre mosolyogtam, amikor odaértünk hozzá, aztán ez a mosoly hirtelen lefagyott az arcomról, mikor megláttam egy ismerős alakot a színpadon ülni.
- Zayn? – kérdeztem egy kicsit hangosabban, mire mindenki odafele fordult. De szerencsére nem égtem be, ugyanis az unokabátyám volt az. Ő közel sem tűnt annyira meglepettnek, mint én voltam, amit furcsának találtam, de nem igazán gondoltam bele a dolgokba, mindinkább csak hagytam, hogy meleg ölelésébe zárjon szorosan. Ismerős illata az orromba kúszott amint a fejemet a mellkasán pihentettem és a kezeimmel a derekát öleltem körbe, aztán éreztem, amint puszik sokaságával szórta el a fejem tetejét – Mit keresel itt, huh?
- Nem volt mit tennem-vennem ma, szóval gondoltam benézek – vigyorodott el amint elhúzódott egy kicsit tőlem – Plusz tudtam, hogy jössz Harryvel és mivel nem láttalak már egy ideje és eléggé hiányoztál, szinte már kötelezőnek éreztem, hogy megjelenjek.
- Tudod, gondolkodtam azon, hogy haza kellene mennem valamikor – kuncogtam fel a véletlen egybeesésen – Ha ma Harry nem kérte volna meg, hogy jöjjek el vele, akkor szerintem hazamentem volna. Aztán ha te dolgoztál volna, akkor Bradfordba mentem volna, mert valljuk be, lenne mit mesélnem Trisha néninek.
- Oh, ez esetben megoldottam, hogy ne kelljen elutaznod Bradfordba – jegyezte meg vigyorogva amint összefonta a karjait a mellkasa előtt. Volt egy ötletem, hogy miről beszélt, de nem akartam elbízni magam. Szóval, ahelyett, hogy mondtam volna bármit is vagy tovább gondolkodtam volna azon, amit közölt velem, inkább felvont szemöldökkel néztem rá. Ebből már tudta, hogy beszélnie kell tovább – Fél óra múlva Londonba ér anya és apa, este meg Doniya jön Waliyhával és Safaaval.
- Miért? – kérdeztem, ahelyett, hogy inkább örültem volna neki. De egyszerűen csak furcsának véltem, hogy eljön az egész család Londonba.
- Inkább örülnél neki – forgatta meg a szemeit, míg leült az egyik műanyag kék székre – Pez is nem sokára ideér.
- A szüleim esetleg nem rendelted ide Los Angelesből? Vagy tudja a fene, hogy hol vannak? 

- Még megtehetem – vont vállat – Noha nekem nincs a legjobb kapcsolatom velük, szóval inkább rád hagynám azt a menetet. 
- Oi, oi! – ordította valaki, mire én oldalra kaptam a fejem csak, hogy szembe találjam magam Perrie szőke fejével. A karjai az ég felé voltak emelve amint a szemei előtt egy napszemüveg pihent. Szaggatott farmert viselt egy fekete haspólóval s ez láttatni engedte a köldök piercingjét. Mikor mellénk ért, szinte nekem csapódott, amint szoros ölelésében részesített aztán Zayn ölébe csüccsent és arcon csókolta – Hol van mindenki más? 
- Az előbb még itt voltak – vontam vállat majd én is helyet foglaltam az egyik széken mely Zaynével volt szemben. 
- Szerinted felmehetek a színpadra? – kíváncsiskodott Pez amint a lábait lóbálta és a színpadot vizslatta – Olyan régen volt már fellépésünk a lányokkal, hiányzik az az energia, ami megtölt, mikor először leleplezzük magunkat az emberek előtt meg minden. 
- Mi tart vissza? – nevettem el magam – Nincs itt senki, aki megállítana. 
- Jössz velem? – biggyesztette le az ajkait amint rám irányította a tekintetét – Zayn egy kis kuki és nem jönne fel velem. 
- Ha leszólnak minket, te viszed az egészet – figyelmeztettem, amint felálltam. Perrie csak rám vigyorgott amint felpattant Zayn öléből aztán megragadta a kezemet és maga után kezdett húzni. A színpadra érve, barátnőm lenyomott a székre, amit oldalról hozott fel aztán felkapta a földön lévő vizesüveget és énekelni kezdett. 
- You look so wonderful in your dress, I love your hair like that – kezdte énekelni aztán mikor a hajas részhez ért, beletúrt az ujjaival. Persze rászóltam nevetésem közepette, és ahogy folytatta, nem bírtam tovább ülve maradni. Helyette inkább vele kezdtem énekelni, mert miután Harry és Ed elkezdett dolgozni, a kíváncsiság majd felevett, így muszáj volt meghallgatnom a vörös hajú énekes munkáját. Kérdések nélkül Tenerife Sea volt a kedvencem. Ahogy meghallottam, tudtam, hogy minden pillanatban ez fogom hallgatni, és az, hogy ezzel Perrie tisztában volt, csak megmosolyogtatott. 
- Should this be the last thing I see, I want you to know it’s enough for me – énekeltük egymásnak érzelmesen a szöveget, minden alap zene nélkül amint a karjaim Pez vállán pihentek ő meg a derekamra helyezte az övéit. Ide-oda táncikálva énekeltünk, míg tökéletesen hallottuk Zayn nevetését. Ez volt persze mind addig, míg egy plusz hang nem csatlakozott a mi kis előadásunkhoz, na meg a gitár hangja. 
- I’m so in love – jelent meg Ed mire a fejem felé kaptam. A gitár ott pihent a kezében, a kis kantár segítségével tartotta fent miközben játszott rajta – So in love, oh, so in love – énekelt tovább amint az akkordokat játszotta a gitáron, az arcán egy mosoly pihent aztán Perrie megbökött egy kicsit mire rá irányítottam a tekintetem és jelzett, hogy folytatni kellene az éneklést. 
- You look so beautiful in this light, you silhouette over me – csatlakozott hozzánk még egy hang, melyet simán felismertem. Az arcomra széles vigyor húzódott amint hallgattam a hangját keveredni Edével meg Perrieével, ugyanis én időközben elhallgattam. Közel sem volt olyan jó hangom, mint nekik, hármójuknak, szóval nem akartam elrontani a kis koncertet. Valószínűleg Zayn is jobban élvezte, miután én abba hagytam. Persze a tény, hogy Harry tudta a dal szövegét, nem lepett meg, elvégre ő a legnagyobb Ed Sheeran rajongó, akivel valaha találkoztam, még ha néha titkolja is. 
Perrie ezután megforgatott a karja alatt és pont úgy végeztem, hogy Harry mögöttem volt. Megforgattam a szemeimet lazán mikor a tenyereimet a mellkasára simítottam ő meg a derekam köré fonta a karjait. Édes mosolya ott pihent az arcán, a gödröcskéje elmélyült az arcában, a szemei pedig a szokásosnál valahogy zöldebbek voltak. 
- Cause all that you are is all that I’ll ever need – mondta Harry éppen akkor, mikor Pez és Ed ideért a szövegben. Meglepett, hogy nem énekelte, hanem inkább normálisan, még is komolyabban, mint általában a szemeimbe mondta a szavakat. A szám elnyílt egy kicsit amint leesett, hogy ő ezt nagyon is komolyan gondolta és több ember előtt is bevallotta a már amúgy is nyilvánvalót. 
Előrébb hajolt és egy csókot nyomott a homlokomra mely miatt a szemeim maguktól csukódtak le. Automatikusan hajoltam bele az édes gesztusba, a testemet kirázta a hideg és bár hallottam, hogy kinyílt a nagy ajtó, ami az arénába vezetett, nem tudtam elszakítani a tekintetem az előttem álló srácról. 
- Tudod, még mindig nem kellesz – sóhajtott fel amint a fülem mögé tűrte a hajamat. 
- Pft, kösz – forgattam meg a szemeim és erre ő csak halkan felnevetett, mint reakció – De tudom, rettentően akarsz. 
- Bizony – bólintott – Látod, ezt már sikerült az agyadba vésnem – kacsintott rám és bár először nem akartam engedni magamnak, elmosolyodtam. 
- Ugye nem fogsz megint megsiratni vagy valami? 
- Nem ígérek semmit – motyogta – Szóval, um, soha nem csináltam még ilyet és bevallom, emiatt muszáj volt ilyen YouTube videókat néznem. Nem is azért, hogy hogyan csináljam, hanem inkább hogy mi a fenét mondjak. 
- Oh, ne – nevettem el magam – Mire készülsz? – pillantottam rá kérdőn. Elhúzta a derekamról a kezeit és az enyémek után nyúlva összekulcsolta az ujjainkat majd magunk mellett lógatta őket. 
- Szóval, um, szeretlek, és ezt remélem, tudod…
- Igen, tudom – vágtam közbe amint bólintottam egyet – Vagyis, remélem, hogy így van, mert én már túl mélyen vagyok, ami a kapcsolatunkat illeti. Nem lennék felkészülve arra, ha most dobnál. 
- Butus, soha nem hagynálak el – puszilta meg az orrom, amit felhúztam utána. Ez persze elérte, hogy ő elmosolyodjon – Szóval, sokat gondolkodtam azon, hogy mi lenne a tökéletes koncepció erre az egészre, mármint, helyileg. Várjak, míg visszamegyünk Los Angelesbe? Csináljam itt? Aztán végül is emellett döntöttem, hiszen a családod nagy része itt van – biccentett a közönségtér fele. Oldalra pillantottam, csak hogy szembe találjam magam Trisha nénivel, Yaserrel és még a lányokkal is! Zayn azt mondta, hogy ők később jönnek?! – És hát tudom, hogy mennyit jelentenek neked, főleg Zayn, így muszáj volt elrángatnom a szalonból. 
- Azt mondta, hogy…
- Tudom, habcsók – vigyorgott – Zayn sok mindent mondott az életében, nem igaz? 
- Oh, a fene egyen meg titeket, hogy mindig ellenem dolgoztok – nevettem el magam és hallottam, hogy mások is így tettek a teremben. 
- Ez esetben muszáj volt. Főleg mert a szüleiddel is kapcsolatba kellett lépnem – sóhajtott fel – Igaz, csak kamerán keresztül sikerült, minden rendben ment. 
- Oh, istenem – hunytam le a szemeim egy pár másodperc erejéig majd én is lélegeztem egy mélyet mielőtt újra ránéztem volna. Ed még mindig énekelt, igaz, hogy halkan, de a gitár csendes, finom hangja még mindig ott volt amint újra kezdte a dalt. 
- Szóval – húzta el az „ó” betűt – Lassan két éve vagyunk együtt és nyálas- nem nyálas, a legjobb két évet éltem meg veled. Sok mindent sikerült elérnem és megtapasztalnom. Például hogy mennyire nehéz távkapcsolatban élni egy olyan makacs még is elragadó lánnyal, mint te. Oké, talán nem lány, hanem mindinkább nő. Azt hiszem már egy ideje kinőtted a lány jelzőt a szemeimben. Uh, um, vissza a sztorihoz – jegyezte meg zavarában amint halványan elmosolyodott – Aztán sikerült lediplomáznom meg elkezdenem a karrierem és te mindkettő nagy lépésnél mellettem, mindinkább velem voltál. Na, most, tudom, hogy ezt sosem köszöntem meg neked igazán, és emiatt egy részben szégyellem is magam, de őszintén? Soha életemben nem leszek képes annyi köszönömöt mondani neked, amennyit igazán megérdemelsz, mindazért, amit tettél amint az életembe léptél. 
- Haz – mondtam halkan amint egy újabbat sóhajtottam. Lehajtottam a fejemet, mire ő az állam alá nyúlva feltolta azt majd a hüvelykujjával simogatni kezdte az arcomat amint még mindig az államat tartotta a mutatóujjával. 
- Jó, akkor ideje felgyorsítanom az egészet, azt hiszem. Túlságosan ülök az egészen – jegyezte meg.
- Minden oké, nem kell sietni, ha nem akarsz – vontam vállat egy mosollyal az arcomon. Kezdett leesni az egész helyzet, de megint csak nem akartam elbízni magam. 
- Szeretlek. Nagyon. És mikor ezt mondom, akkor ezek a szavak még fele annyira sem tükrözik vissza az érzéseim, mint ahogy azt én szeretném. Szóval, ha tehetném, lehoznám neked a csillagokat az égről meg minden ilyen nyálas szar, de az sem lenne elég. Vagyis, neked talán még ez is sok és meg kapom majd a magamét, amiért ennyire túllőttem az egészen. Viszont tudom, hogy ez még semmi. De, csak mert totál elvakítottál, annyira szerelmes vagyok beléd és tudom, hogy veled szeretnék családot alapítani és tisztában vagyok azzal, hogy addig nem költöznél velem össze, míg össze nem házasodunk, így lépnem kellett. Eléggé hozzá szoktam már ahhoz, hogy minden reggel melletted ébredek és minden este veled alszok el, hogy nem tudom, mit fogok csinálni miután vissza, kell menned, dolgozni. 
- Héj, hadarsz – mosolyodtam el könnyes tekintettel. Próbáltam vissza fogni magam amint a kezemet az arcára simítottam és emésztettem a szavait amint azok elhagyták az ajkait, de egyre nehezebb volt. Az akcentusa egyre erősebb lett, a szavai egyre jobban mosódtak össze és a mély hangja is csak azt érte el, hogy ne legyen tökéletesen érthető, amit mondott – Nyugodj meg, nem kell sietni. Én is nagyon szeretlek, és ugyanígy érzek irántad, ahogy te elmondtad az előbb. Nem is kellett volna szavakba foglalnod mindezt, mert a tetteiddel mind megmutatod ezt és nem is lehetnék boldogabb, amikor velem vagy. 
- Hát, akkor azt hiszem már csak egy kérdés maradt hátra – mondta halkan amint elvált tőlem. Az alsó ajkamba harapva figyeltem amint kivette a fekete dobozt a farzsebéből aztán letérdelt elém. Egy pillanatra oldalra néztem, ahol Ed mosolygott ránk, de még mindig énekelt. Ugyanazt a számot újra és újra – Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? 
Hátrahajtottam a fejem amint szélesen elvigyorodtam az ajkaim még is remegtek és a könnyeim kifolytak a szemeimből. Amint vissza lenéztem Harryre, ő már fogta a bal kezemet, így egy halk igen után ő az ujjamra húzta az ékszert aztán felállt és szorosan a karjaiba zárt.

A nyaka köré tekertem a kezeim miután levettem a szemüvegem és az arcomat is elrejtettem a nyakánál. Annyira szorosan ölelt, hogy a végén alig kaptam levegőt és amint én összeszorítottam a szemeim, szinte tudtam, hogy a szempillaspirál teljesen elkenődött. Viszont akkor nem igazán érdekelt. Persze, Hazzal beszéltünk már erről az egészről, így elkezdtem magam felkészíteni egy kicsit. Azonban most, hogy ez valóban megtörtént, annyira hihetetlennek tűnt! A menyasszonya voltam!
- Nem is tudod milyen boldoggá tettél – mondta halkan. Szemei pirosak voltak egy picit, az ajkai pedig vörösek. Kuncogva csúsztattam az ujjaimat a hajába és kapcsoltam össze az ajkainkat. Belemosolyogtam a csókba mikor hallottam egy fütyülést majd oldalra pillantva homályosan láttam, hogy mindenki a talpán állt – Héj, baby – szólt Harry így újra ránéztem. Egy zsepi volt a kezében, amivel megtörölte a szemeimet aztán kivette a szorításomból a szemüvegem és rám tette.
- Te jó ég – motyogtam amint az ujjamra néztem. A gyűrű, mely ott csillogott pontosan az volt, amelyiket Harrynek mutattam anno. A kettő közül, a legdrágább – Nem bírtad ki, nem igaz? 
- Tetszik? – kérdezte mosolyogva. Bólintottam egyet, mire az ő vigyora csak szélesedett.
- Imádom, Haz. Tudtad, és megvetted. 
- Még jó, hogy megvettem – nevetett – Ezt szeretted volna és mondtam is, hogy jól fog állni majd. Nem csalódtam. 
Fogalmam nem volt, hogy mennyi ideig bámultam a gyűrűt, noha viszonylag elég volt ahhoz, hogy mindenki felérjen a színpadra. Mire feleszméltem, Harry már Zayn ölelésében volt, Trisha néni pedig előttem állt s engem is szorosan magához vont. 
- Annyira örülök nektek, édesem! – közülte velem izgatottan – Mikor először bemutattad nekünk Harryt, már akkor tudtam, hogy jól meglesztek, és hogy jó gondodat viseli majd. Hát még mikor felhívott minket és Yaser engedélyét kérte, hogy letérdelhessen eléd a mai napon! 
- Felhívta Yasert?
- Bizony – kuncogott – Ha jól tudom, a szüleiddel is beszélt, pontosabban apáddal. 
- Akkor erre értette azt, hogy beszélt velük kamerán meg minden – világosodtam meg amint visszaemlékeztem Harry szavaira. 
- Stella! Harry megkérte a kezed! – sikította Perrie amint hátulról átölelt. Trisha néni nevetve figyelte a szőkeséget mögöttem – Nem sokára Mrs. Styles leszel! 
- Te meg Mrs. Malik, na? – nevettem el magam amint szembe fordultam vele. Csontropogtató ölelésben részesített, míg fel-le ugráltunk. 
- A gyűrű. Mutasd! – jelentette ki, ahogy szinte letépte az ujjamat a kezemről. 
- Oh, azt én is szeretném látni – jegyezte meg Trisha néni mire a másik három lány is ott termett.

Mindannyian az ékszerben gyönyörködtek mely a bal kezemen lévő gyűrűsujjamon ékeskedett. A büszke vigyorom egy percre sem halványodott el, az arcom szinte már fájt, de mérhetetlenül boldog voltam. Harry nem csak egy féleképpen tette speciálissá ezt az egészet, hiszen a kedvenc dalom közben kérte meg a kezem és azt a gyűrűt vette meg, amiről beszéltünk. Ezen felül még külön megkérdezte apámtól és Yasertől is, hogy rendben van-e ha megteszi ezt az egészet. Azt már had ne említsem meg, hogy biztosította, hogy a családom egy része is jelen legyen. Eddig is tudtam, hogy Harry egy imádnivaló srác és nála tökéletesebb emberbe nem botlottam még életembe, de a mai nap is csak azt érte el, hogy ez még biztosabb legyen bennem. Örültem, hogy megtette illetve megtettünk egy újabb lépést a kapcsolatunkban, ugyanis már alig vártam, hogy az életem hátralévő részét mellette töltsem el. Mindegy volt, hogy csak, mint egy barátnő, egy menyasszony vagy feleség. Minden, ami számított az volt, hogy együtt legyünk. 

6 megjegyzés:

  1. Omfg 😍😍😍 hey hát megkérte a kezét!!!!!! Omfg ☺️☺️💘 Olyan aranyosak voltak basszus és eskü éreztem, hogy ez egyhamar meg fog történni, csak éppen gőzöm sem volt, hogy Haz ezt így elő fogja készíteni 😍😍 Mármint Yaser, Trisha, Benjiék omg 😍☺️ Imádom. És lol úgy tudtam, hogy ezt a gyűrűt fogja megvenni!!!!! Aw itt szobrozok tesómmal az Ikeában, ágyakat próbálgatunk, és szerintem már messze jár, mert leragadtam egy kényelmes darabnál olvasni 😍😍 szerintem megvesszük, most már érzelmi kötelék is van. Vigyorogva töltöttem el rajta az első pár perceimet, mi ez, ha nem igaz szerelem?!
    Valszeg beteg.
    Sebaj.
    Várom a folytatást 😍💘👑 xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh my gosh annyira örülök, hogy tetszett lolz nem igazán tudtam, hogy miként fogtok reagálni rá so egy picit paráztam meg minden. :D Omg yass! Remélem mindenképpen megvettétek azt a kanapét lol. :3

      ♥xx

      Törlés
  2. Oh girl túl jól ismerlek már és ez annyira megvigyorogtat:3 Bc rögtön tudtam, hogy mi fog történni, mikor az elején azt olvastam, hogy nem hiszed el, hogy már eljutottunk idáig. Szall örülök a fejemnek, azt hittem felrepülök az égbe, annyira legyezgettem magam a rész közben.xd AZTÁN HA BELEGONDOLOK, HOGY SEGÍTETTEM EBBEN A RÉSZBEN ANNAK ELLENÉRE, HOGY NEM TUDTAM MI FOG TÖRTÉNNI. És bár lehet bele sem raktad azt, amit írtam, akkor is van közöm hozzá, bc írtam hozzá és ááááá. :3 Ugh a dalt már a rész elején elindítottam, bc tudom, hogy milyen érzés egyetlen egy dallal megírni egy részt és én is nagyon bíztam benne, hogy az olvasók majd meghallgatják a dalt, amikor én kértem őket rá. Oh istenem kis tudatlan Stella-Bella. :3 Hazz mindig mögötte szervezkedik, hogy megtudja lepni őt és ahwwwwwwwwwww. Imádtam, hogy a részese volt mindennek Zerrie és a Malik család, de legfőképpen Perrie.:3 Totál láttam magam előtt, amint énekeltek meg táncoltak és száz százalékig biztos voltam benne, hogy idő kérdése, míg megjelenik Ed meg Harry. Aztán mikor Harry beszélni kezdett, addig görgettem lentebb, és lentebb amíg nem láttam a gyűrűt, és biztos vagyok benne, hogy még egy visítás is kicsúszott a számon. Ahw annyira édesre sikeredett az egész, hogy az már nem igaz. Amiket Harry mondott, ahogy viselkedett, a reakciók édes istenem! Egy kicsit hiányoltam Mr Stylest és Mirandát, talán még Gemmát és Annet is. És aww a befejezés annyira tetszett. Mármint az utolsó pár mondat lolz. Aghh, tökéletesen eltaláltad, és ah! Hestelle♥♥♥♥♥

    Cuppantós:3♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh damn :D Pedig igyekeztem nem elárulni. :D Um, gondoltam rá, hogy beleírom Harry családját is, but túl soknak véltem, meg majd a kövi részben amúgy is meglesznek említve so nem hagytam ki őket teljesen. :3 Ah, elspoilerezted magadnak a részt lmao but legalább jó reakciót váltott ki belőled. :D Örülök, hogy tetszett. ^^

      ♥xx

      Törlés
  3. És megvette neki ezt a gyűrűt! Istenkép Harry nagyon cuki lett! Mondjuk ő alapból az! <3 <3
    Lesz esküvő? <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Harry baby már csak ilyen, nem igaz? :3 Aw, sajnos el kell szomorítsalak, ugyanis nem írtam le. :( De az epilógusban minden meg lesz magyarázva. ^^

      ♥xx

      Törlés