2016. december 17., szombat

Chapter 85. * Csalódott vagyok

Hiii,
Damn, utolsó rész, what the hell. :D Alig hiszem el but omg nagyon izgatott vagyok, hogy vége legyen ennek a sztorinak, hiszen így esélyem van csak másra koncentrálnom. Mint például Quinnre, ahova csütörtökön felkerült a prológus, holnap meg jön az első rész! A reakció elég jó volt eddig, szóval remélem, hogy továbbá is így lesz! Nem szeretnék sokat dumálni, mert valószínűleg mindenki a részre vár úgy hogy jó olvasást. :D X

HARRY STYLES

Months later
Öt turné állomást már ki lehetett pipálni a listán, melyekből kettő Ázsiában, azaz Japánban volt a másik három pedig Európában, azon belül Belgiumban és Angliában. A barátnőm persze mindkét angliai koncerten megjelent és támogatott, mint mindig, mindenben. Oh, várjunk csak. Barátnőt mondtam? Menyasszonyt akartam. Ezen elvigyorodtam. Már csak a gondolatán is, de így volt. A mai napig alig akartam elhinni, hogy lassan már négy hónapja letérdeltem elé a családja szemei előtt és megkértem, hogy jöjjön hozzám feleségül. És ha ez még nem is elég arra, hogy akárkit is lenyűgözzön, akkor az, hogy ő igent mondott, remélem segíteni fog abban, hogy ez megtörténjen. A legszerencsésebb embernek tartottam magam az egész földkerekségen, mert Estelle Lennox igent mondott. Nekem. Harry Stylesnek. A srácnak, akinek minden a segge alá volt téve, de helyes neveltetés kapott szóval volt esélye egy olyan nőt találnia, mint Estelle. Oh, ember, mikor elújságoltam apunak, hogy igent mondott, lehet, hogy büszkébb volt rám, mint mikor megkaptam a diplomámat. Mikor anyu és Gemma feljött Londonba pár nappal azután, hogy megtörtént az eljegyzés, ő kis híján elsírta magát, a nővérem meg jó, hogy nem csente el a gyűrűt Stellától. Teljesen oda volt érte, bár anyu is megjegyezte, hogy gyönyörű darab volt és tökéletesen illett a menyasszonyomhoz. Te jó ég. Mire megszokom, hogy Stella már nem csak a barátnőm, hanem annál sokkal több, lehet, hogy már a feleségem lesz. És ahhoz meg még több idő kell majd, hogy hozzászokjak. Egyszerűen csak képtelen voltam feldolgozni, hogy ennyi időn keresztül sikerült magam mellett tartanom és boldoggá tennem őt.

A gondolataimban merengés után a kezemben lévő papírra szegeztem a tekintetem melyen a turné következő lábának megállói voltak. Észak Amerika. Az első koncert Seattleben lesz aztán utána Kanadában lesz egy, Vancouverben és jövünk vissza Amerikába. Gyorsan összeszámolva őket, összesen tizenhét show lesz Amerikában és kettő Kanadában. Utána meg Európa jön, de előbb ezt a részt kell letudnunk.  Lassan egy hete jöttünk Amerikába, szóval egy ideje már nem láttam Stellát, noha nem mintha sok időm lett volna, ha velem lett volna. Úgy éreztem, hogy különösen jól kell teljesítenem a turnénak azon a részén, ahol nem Angliában fogunk koncertezni és nem tudtam megmagyarázni, hogy miért. Így hát ebből következtetőleg, éjjel-nappal a stadionokban voltam a személyzet többi tagjával és csak próbáltam. Egyetlen egyszer sem szerettem volna, ha Ednek szégyenkeznie kellene előttem, elvégre attól, mert együtt dolgozunk, ugyanúgy a példaképem maradt. Meg hát valószínűleg nekem sem jött volna jól a rossz sajtó.

Ebéd után visszamentünk a hotelbe, hiszen ma este volt a show Seattleben. Egy picit izgultam, hiszen egy hét eltelt úgy, hogy nem énekeltem emberek előtt. Sóhajtva dőltem végig az ágyamon, szinte beleolvadtam a puha matracba, míg azt kívántam, hogy Stella bár csak velem lenne. Így mikor kopogtak az ajtón én meg nagy nehezen kinyitottam és szembe találtam magam az én gyönyörűséges menyasszonyommal, nem tudtam hirtelen, hogy kinek köszönjem meg, hogy végre ott volt. Úgy tűnt, hogy valaki igen is a kedvemben akart járni, vagy csupán csak a gondolataimat tudta olvasni és teljesítette az egyik kívánságom. Mikor észbe kaptam, Stella már a karjaim között pihent, az arcát a mellkasomon pihentette. Hallottam, amint kuncogott, gondolom azért, mert tényleg csak percekkel később esett le, hogy valóban ott volt.
- Na, jó meglepetés volt? – kérdezte nevetve amint eltávolodott tőlem. Mindkét kezével megfogta az enyémeket és összekulcsolta az ujjainkat. Amint messzebb állt tőlem, a kinyújtott karjaink tökéletesen elfértek közöttünk. Még a szavait sem sikerült megemésztenem, mikor hagytam, hogy a szemeim feligyák csinosságát. Nem volt kirittyentve, ami azt hiszem érthető, hiszen repült. De számomra még melegítőben is kurva jól nézett ki. Buggyos melegítőnadrág, testre simuló fehér has póló, meg a kardigán, ami a nadrágjához volt. Teljesen levett a lábamról, még ennyi idő után is. Oké, nem tudom, miről beszélek, idén lesz három éve, hogy ismerjük egymást, és hogy együtt is vagyunk.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy – vigyorodtam el szélesen. Kezeit a vállamra helyeztem miután közelebb húztam őt magamhoz, átöleltem a derekát és az arcommal a nyakához bújtam.
- Csak nem hiányoztam? – kérdezte kuncogva mire csak hümmögtem. Mikor ujjaival a hajamba szántott, mely közel sem volt már olyan hosszú, mint mikor utoljára találkoztunk, egy elégedett sóhaj hagyta el a számat. Nagyon is jól esett a gesztus és egész nap képes lettem volna elviselni, ahogy játszik a hajammal – Wow, baby, a hajad – húzódott el tőlem mire csak vigyorogva néztem rá.
- Meglepetés – vontam vállat lazán aztán én is átfuttattam az ujjaimat a hajamon – Milyen?
- Észre sem vettem, hogy ilyen rövid, te jó ég – kuncogott totál meglepetten, míg én csak vigyorogva néztem őt – Nagyon jól áll. Több mint „jól áll”. Ki gondolta volna, hogy Harry Styles minden frizurát képes a magáévá tenni?
- Passz, de roppant izgatott vagyok a ma este miatt. Olyan, mintha évek teltek volna el azóta, hogy utoljára a színpadon voltam – meséltem miközben ő közelebb lépett hozzám, a karjait a nyakam köré fonta és az ajkait az enyémek ellen nyomta. Felsóhajtottam a csók lágysága miatt, az arcomra egy széles mosoly kerekedett.
- Mhm, Haz – motyogta mikor az ajkaink elváltak tekintve, hogy nem bírtam visszafogni a vigyorom. Nyomtam egy puszit az orrára aztán az ágy felé kezdtem őt húzni a kezénél fogva, míg a cuccát a kis szekrény előtt hagytuk.
Kuncogva ült az ölembe mikor az ágyhoz értünk, kezei megint utat találtak a nyakamhoz és újra megcsókolt. Alsó ajkába haraptam amint ő teljesen velem szembe ült, a lábait a derekam köré tekerte és az ujjai a hajamba szántottak. Kezeim rátapadtak helyes kis fenekére és belemarkoltam finoman mire Stella felsóhajtott és puha ajkaival egyre lejjebb csókolt, míg nem elért a nyakamhoz.
- Baby – mondtam halkan amint csak hagytam, hogy csókjaival kényeztessen. Egy önelégült mosoly húzódott a számra mikor visszalökött az ágyon így elterültem ő pedig a mellkasomra támaszkodott a tenyereivel.
- Hiányoztál – suttogta. Puszikkal lepte el az államat, az állkapcsomat majd megint a nyakamhoz közelített – Szeretlek. Mármint, nagyon-nagyon.
- Én is szeretlek és nekem szerintem jobban hiányoztál – incselkedtem vele amint hagytam, hogy fölöttem támaszkodjon. Kuncogva hajolt lejjebb és érintette a homlokát az enyémhez. Elképesztően gyönyörű volt, amint édes mosolya körbeölelte csinos arcát, a tény, hogy nem volt rajta szinte semmi smink számomra még gyönyörűbbé varázsolta őt.
Percekkel később Stella már mellettem feküdt, mindketten az oldalunkon voltunk, a lábaink egybe gabalyodva. Lehunyt szemekkel élveztem amint puha ujjaival cirógatta az arcomat és itt-ott meg is ajándékozott egy-egy puszival. Nagyon hiányzott a mindennapjaimból, a szeretet, amit kaptam tőle kezdett kifogyni a tartalékból, szóval most, hogy itt volt velem, úgy érzem, hogy kezdek megint feltöltődni. A vigyoromat képtelen voltam letörölni az arcomról, a szabad kezét egy pillanatra sem engedtem el. Fülig szerelmes voltam Stellába és akárhányszor arra gondoltam, hogy az ujján ott pihen a gyűrű melyről álmodozott és mely azt jelenti, hogy a menyasszonyom, elképesztően boldoggá tett.
- Olyan gyönyörű vagy – mondtam csak úgy. Kuncogása megint csak boldoggá tett, bár jobban belegondolva, csinálhatott volna akármit, elég lett volna, hogy madarakat fogassanak velem.
- Nem is látsz, szóval maradj csendben – mondta, míg a tenyere az arcomon pihent és a hüvelykujjával simogatta a bőröm – Plusz nem emlékszem, hogy ilyen romantikus lettél volna mikor elköszöntem tőled a repülőtéren.
- Nem kell látnom téged ahhoz, hogy tudjam, te vagy a legszebb nő a világon – folytattam, annak ellenére, hogy mit mondott. Egyáltalán nem érdekelt, hogy nyálas volt vagy, hogy számára kínos volt. Szerelmes voltam belé és ez bizony ilyen dolgokkal járt.
- Tökösödj már meg, héj – csapott finoman az arcomra mire én erőt vettem magamon és fölé gurultam. A feje két oldalán támaszkodtam meg a könyökeimen, a testemmel ráfeküdtem az egyik lábára, míg a másik az enyémek köré tekeredett.
Az arcomat a nyakához dugtam és puszikkal kezdtem el behinteni a bőrét mire ő nevetni kezdett és a tenyereit a fejem hátuljára tette.
- Nagyon boldoggá teszel, és rohadtul szerelmes vagyok beléd és már alig várom, hogy a feleségem legyél és babáink lehessenek és veled aludjak el minden este meg keljek fel minden reggel.
Szemeibe nézve láttam, amint azok megtelnek könnyekkel, ajakira egy ragyogó mosoly húzódott és csak visszahúzott a nyakához amint szorosan átölelt. Nem számított, hogy alig kaptam levegőt a szoros ölelése miatt, mert amint éreztem, hogy milyen gyorsan vert a szíve, elárulta, hogy ő is hasonlóan érzett, mint én. Ha tehettem volna, akkor sem cseréltem volna el azt a pillanatot senkivel, mert végre úgy éreztem, hogy szeretve vagyok, és hogy nem vagyok felesleges. Stella elérte, hogy fontosnak érezzem magam hiába nem szólt egy szót sem. Elvégre, a tettek hangosabbak a szavaknál.


**

Estelle velem maradt. Mármint, azt hittem, hogy csak egy koncertre jött aztán megy is, de nem. Az utolsó show már meg volt Las Vegasban tegnap, ami azt jelentette, hogy a következő koncert majd kilenc nap múlva lesz, Londonban. Hogy addig mit csinálunk, még kérdéses volt. Időben vissza kell utaznunk az is biztos, azonban jó lenne egy-két napot eltölteni itt. Legalábbis így gondoltam mindaddig, míg felkeltem másnap reggel és egy szál bokszerbe megjelentem a kis konyhában mely a hotelszobához tartozott. Hangos beszéd volt az oka ébredésemnek és amint beértem a helységbe, mérges menyasszonyommal találtam szembe magam. Nos, a hátával.
- Nem érdekel, Perrie! Mennyi időd volt elmondani? Oh, várjunk csak, majdnem egy kibaszott éved! Tudod, milyen mérges vagyok most? Te jó ég, nem hiszem el, hogy eltitkoltátok előlem! – kiakadásának oka nem volt tiszta elsőre aztán kezdtem jobban belegondolni a dolgokba. Perrie, eltitkolás, egy év… – Igen, elhiszem, hogy kurva szar volt elveszíteni a babádat, de azt hiszem megérdemeltem volna annyit, hogy elmondod! Ott lehettem volna melletted és Zayn mellett! Borzasztóan csalódott vagyok – és igen. Sejtettem, hogy erről lehetett szó. Te jó ég, mi lesz, ha megtudja, hogy én már tudok róla?
Az alsó ajkamat harapdálva ültem le az egyik székre és vártam, hogy letegye a telefont. Mikor ez megtörtént, nem mondtam semmit. Csendben hallgattam amint letette a telefont a pultra aztán felsóhajtott és mikor ránéztem, láttam amint nekidőlt a pultnak.
- Mekkora idiótának nézek ki? – kérdezte ironikusan – Tényleg ennyire egyszerű hazudni nekem?
- Nézd, nem hazudtak, csak nem mondták el – basszus! Képes lettem volna egy kalapáccsal fejbe verni magam miután a szavak elhagyták a számat. Éppen most árultam el magam és észre sem vettem.
- Tudtál róla? – kérdezte halkan. Túlságosan halkan és mélyen. Az ajkaimat beszívtam amint elpillantottam róla, és ez megint elárult – Hát ez kurva jó – mondta amint erőltetetten elnevette magát – Tudtad, de képtelen voltál elmondani. Jó kis vőlegény vagy, hallod-e – rázta meg a fejét egy szórakozott mosollyal az arcán – Mióta tudod? És őszintén válaszolj, mert kibaszottul ideges vagyok, még akkor is, ha túlreagálom az egészet.
- Mióta megtörtént – mondtam csendesen – Zayn felhívott, miután megtörtént. Akkor volt, mikor te, Pez és Zayn veszekedtetek. Mikor egy ideig nem laktál otthon aztán kijöttél hozzám.
- Te jó ég – suttogta amint megrázta a fejét – El akartad valaha is mondani, vagy úgy szerettél volna tenni, mintha soha nem is tudtál volna róla? Egyáltalán hogy tudtad eltitkolni, mikor láttad, hogy gyanakodtam Zaynre és néha Perriere mert titkolóztak és halogatták ezt az egész beszélgetést velem? 
- Mikor a jachton voltunk a szüleiddel és beszéltél Perrievel. Akkor mondtam, hogy tudtam róla, de nem mondtam el, mert megígértem Zaynnek, hogy kussolok és meghagyom nekik a beszélést.
Aztán faképnél hagyott. Amint a szavak elhagyták a számat, elrohant mellettem, egyenesen a szobába, legalábbis miután becsapta az ajtót maga után, ez volt az egyetlen ötletem. Felsóhajtottam mielőtt felkeltem volna a helyemről aztán a kis hűtő fele igyekeztem és kivettem belőle egy vizes üveget, hogy igyak. Közben azon járt az agyam, hogy vajon mennyi időt adjak Stellának, míg lenyugszik ugyanis minden veszekedésnél más volt az időtartalom, amire szüksége volt.


Egy, talán lassan két óra is eltelt mióta egy magamban ültem a kanapén a tévé előtt. Néha teljesen elfelejtettem, hogy egy hotelban voltam, hiszen a lakosztály olyan nagy volt, mint a lakás, amim Stanfordban volt, míg egyetemre jártam. Basszus, mennyi minden változott mióta lediplomáztam! Kezdésnek volt egy menyasszonyom, akivel egy kicsit összekaptam, de a tudata annak, hogy az ujján még mindig ott volt az ékszer mely ezt fizikálisan is megpecsételte, nem töltött el olyan nagy mennyiségű aggodalommal. Tudtam, hogy emiatt nem szedné le a gyűrűt, vagy ha még is, akkor teljesen félreismertem őt. Aztán a menyasszonyom mellett még volt szerencsém egy turnén is részt venni, ahol én is szerepelek, és olyan dalokat adok elő, melyeket én írtam, de sosem gondoltam, hogy majd valaha is lemezre kerülnek. És voila. Az egyik álmom a sok közül, mely valóra vált. Ed Sheeran is megérdemli a megemlítést, elvégre mindig is ő volt a példaképem, és az, hogy most az ő koncertjeit nyitom majdnem minden este, eszméletlen. Őszintén, még álmodni sem mertem erről.

Igazán megijedtem, amikor Stellát magam előtt találtam, később az ölembe fészkelte magát és az arcát a nyakamba temette, míg a kezeivel körbeölelte a derekam. Megilletődve pakoltam köré a kezeimet mire ő még jobban hozzám bújt később pedig már csak azt észleltem, hogy a nyakamra folynak a könnyei.
- Héj, baby, ne sírj, kérlek – motyogtam a fülébe, míg az arcomat a fejének döntöttem és a jobb tenyeremmel a haját simogattam. Ennél szívfájdítóbb dolog nem is volt a világon.
Igazán megijedtem, amikor Stellát magam előtt találtam, később az ölembe fészkelte magát és az arcát a nyakamba temette, míg a kezeivel körbeölelte a derekam. Megilletődve pakoltam köré a kezeimet mire ő még jobban hozzám bújt később pedig már csak azt észleltem, hogy a nyakamra folynak a könnyei. Szorosabban öleltem magamhoz, mikor megrázkódott a teste, szemeimet lehunytam és a fejemet a nyakához és vállához nyomtam. Apró puszit nyomtam a fedetlen bőrre, közben dülöngélni kezdtünk egy picit és a hátát is folyamatosan simogattam. Tudtam, hogy bármit mondanék, kizárná és csak a saját igazán rágódna, ezért inkább nem szólaltam meg. Azt is tudtam, hogy sokkal jobban fogja érezni magát, amint kisírja a bánatát, szóval hagytam hiába éreztem amint a szívem szépen lassan repedezett.

Kis idő múlva felemelte a fejét a nyakamból, aztán kezeivel megtörölte az arcát és szipogva nézett rám. Hüvelykujjammal végig simítottam nedves arcán, aztán közelebb hajoltam hozzá a fejemmel, majd egy lágy csókot nyomtam ajkaira. Kezeit a hajamba tűntette el, miközben szétnyitotta a száját, ezzel elmélyítve a csókunkat. Száját erősebben nyomta az enyém ellen, én pedig letöröltem egy könnycseppet az orcájáról mely éppen legördülni készült onnan. Nem akartam elengedni, de mindkettőnk levegője fogytában volt, ezért elhúzódtunk egymástól. A csóktól duzzadt ajkaira egy halvány mosoly kúszott, mire én is elmosolyodtam és újra végig simítottam az arcán.
- Jobban érzed magad? – kérdeztem suttogva, miközben fel és le simogattam a hátát.
- Mhm – hümmögött, aztán a mellkasomnak dőlt én pedig felsóhajtottam válasza hallatán.
- Nem vagy éhes? – kérdeztem – Arra gondoltam rendelnék valami édességet, de persze normális ételt is, ha éhes vagy.
- Nem, az édesség jó lesz. Lehetne, palacsinta kérlek? Citromos-cukros meg nutellás – motyogta.
- Persze. Lássuk, ötöt megtudsz-e enni – mondtam apró mosollyal az arcomon.
- Ötöt? Ch – cüccögött – Nyolcat is.
- Legyen már akkor tíz – nagyobbodott a mosolyom vigyorrá – Fejenként. Na, mit szólsz? – pillantottam le rá amint kihívtam.
- Oké – egyezett bele – Szerintem meg sem bírsz enni tízet – mondta mosolyogva.
- Oh, szóval ennyire tartasz? Kösz szépen – biggyesztettem le a számat, mire felkuncogott, aztán felemelte a fejét, a kezei közé fogta az arcomat és megcsókolt. Ezután felállt az ölemből, én pedig a szobában lévő telefonhoz mentem, amivel kapcsolatba tudtam lépni a recepcióval. Miután leadtam a rendelést, meggondoltam magam és kértem mellé még egy egész flakon tejszínhabot is. Mikor megérkezett a finomság, még eperszemeket is kaptunk egy tálban, amitől a menyasszonyom szemei felcsillantak. Felpillantott rám, és amint meglátta, hogy vigyorgok felkötötte a haját és leült a kanapéra. A tálcát középre helyeztem, aztán feltűrtem a pulóverem ujját, míg Estelle megnézte melyik a nutellás és melyik a citromos-cukros tányér.
- Oké, itt vannak a nutellásak – mutatott a bal tányérra.
- Rosszullétig fogjuk magunkat zabálni, már most érzem – nevettem fel, mire csatlakozott hozzám csilingelő nevetésével, mely, mint mindig, most is megmelengette a szívemet. 
- Oké, én készen állok – mondta miközben letépte az eper tetejéről a zöld eperleveleket.
- Baby, ez nem időre megy majd – nevettem fel – Hanem, hogy melyikünk bír el tíz töltött palacsintával.
- Jó, tudom – mondta, majd bele is harapott az első palacsintájába. Mosolyogva figyeltem őt, aztán én is egy palacsinta után nyúltam és beleharaptam az első citromosomba. Nem is emlékeztem rá, hogy mikor volt utoljára, hogy ilyesmit ettem, tekintve hogy évek óta tisztán eszek.
- Szóval, Zayn… – kezdtem bele a témába, hiszen valamikor muszáj volt róla beszélnünk. Nem fogok úgy tenni, mintha nem történt volna meg, mert annak ellenére, hogy Stella azt mondta rendben van már, tudom, hogy még mindig a történteken aggodalmaskodik.
- Sajnálom, amiért csak úgy neked mentem az egésszel kapcsolatban, meg hogy megint rajtad vezettem le a feszültséget. Nem akartam, de annyira bosszant, hogy egy év elteltével lett velem közölve az egész, telefonon keresztül!
- Hogy hogy telefonon keresztül mondta el? És nem úgy volt, hogy már tudtál róla? Én személy szerint totál elfeledkeztem az egészről.
- Nem tudom – sóhajtott fel – Valahogy elkezdtünk csak beszélni aztán rátértünk a gyerek témára és ki lett hangosítva a telefon és Perrievel együtt mondták el. Borzalmasan ideges vagyok még mindig, bár leginkább csalódott.
- Miért érzel így?
- Harry, Pez a legjobb barátnőm és balesete volt ahol elveszítette a babáját. Zayn meg az unokabátyám, aki szépen elhallgatott előlem mindent, annak ellenére, hogy azt hittem, mindig mindent megosztunk egymással, legyen szó akármiről.
- Persze, értem, de belegondoltál abba, hogy ők mit éreztek? És hogy milyen nehéz lehetett nekik visszatartani az egészet? Zayn és Perrie is csak a legjobbat akarta neked ezért nem akarták, hogy az ő gondjukat a válladon viseld és szomorú legyél. Plusz, miután megtörtént, te már rég velem voltál szóval idejük sem lett volna elmondani igazán.
- Talán igazad van, de ez sem változtat a tényen, hogy becsapottan érzem magam és egy ideig nem fogok velük beszélni, mert megbántottak.
- Remélem, tudod, hogy ez gyerekes – mondtam komolyan, egy pillanatig sem félve attól, hogy hangot adjak az igaz és őszinte véleményemnek. Nem voltunk már tinédzserek, hogy kerüljük a forrókását – Tudom, hogy megbántottak és túl makacs vagy ahhoz, hogy elfogadd a bocsánatkéréseiket.
- Akkor meg minek ragozzuk tovább a témát, Haz? Nem kellett volna elhallgatniuk előlem a történteket és akkor nem lennék ilyen velük. Szeretem őket még mindig, de a bizalmam megingott bennük. Meg kell értened, hogy én azt hittem, ha ilyen dolgok történnek, azonnal elmondják, és nem halogatják, amíg lehet. Legyen akármilyen a kapcsolatunk.
- Mindegy, ezen mi ne veszekedjünk – ráztam meg a fejem – Átlátom a helyzetet a te szemszögedből is és az övékéből is, így remélem, hogy neked is menni fog idővel.
- Ma már nem hiszem, de valamikor talán – válaszolta azonnal – Inkább együk meg a palacsintákat és az epreket aztán húzzunk vissza az ágyba, mert semmi kedvem ma kimenni emberek közé.
- Vagy, vigyük mindezt az ágyba és együk meg ott – ajánlottam mire a szemei felcsillantak és felkapta mindkét tányért. Míg ő megindult a szoba fele én csak nevetve vettem fel az epret meg a tejszínhabot a tolós kocsiról és mentem utána. Estelle elvette a kezemből a tálat meg a flakont, hogy az ágyra helyezze aztán visszafordult hozzám és én ezt mindvégig egy kissé zavartan figyeltem – Stell?
- Nem viselkedtem helyesen veled az előbb és nagyon rosszul érzem magam miatta – sóhajtott fel amint a kezeit az enyémekhez vezette és összekulcsolta az ujjainkat – Nem akarom, hogy mindig rajtad csattanjon az ostor, de mindig te vagy közelbe és ugh. Nem érdemled meg, hogy így bánjak veled. Nagyon szeretlek, és nem ezt mutatom.
- Shh – mondtam mosolyogva, az egyik kezem elhúzva az övétől a mutatóujjam az ajkaira nyomtam miután befejezte a beszélést – Én is nagyon szeretlek és tudom, hogy te is szeretsz engem, oké? A tetteiddel mindig eléred, hogy tudjam és az előbb még szavakkal is megformáltad, szóval ne aggódj, rendben?
- Túl jó vagy hozzám – nevette el magát amint megrázta a fejét aztán szorosan megölelt. Mosolyogva fontam a karjaim a nyaka köré és pusziltam meg a haját. Még hogy én voltam túl jó hozzá! Ha ő nem lett volna az életem része, kitudja, hogy mi lenne most velem. Lehet, hogy még mindig apával laknék és punnyadnék a zeneszobában, mert be kell, valljam, igenis köze volt a lánynak ahhoz, hogy jól akartam teljesíteni az életben. Boldoggá és büszkévé akartam őt tenni, csak annyira, mint a családomat, ha nem jobban. És úgy éreztem, hogy jó úton haladtam ennek érdekében. 

2 megjegyzés:

  1. Oh, man, hogy felejthettem el, hogy Hestelle last chapter következik? But omg imádtam Harry szemszögéből!:3 Mármint a leírásokat, meg Harry gondolatait, aztán, bumm, megjött Stella és ahwww!:3 Imádom mikor így momentelnek.:3 Aztán ugh, Stella kiakadt, but omg tök jogosan. Én is kiakadtam mikor írtad, hogy Zerrie még mindig nem mondta el Estellének a babát.xd Aztán Harry is szépen elszólta magát lolz, but tudtam, hogy majd ezután jön az a cute rész a palacsintákkal meg minden.:3 Mondjuk akkor, mikor írtad, hogy Stellának rossz kedve van, meg sír, bíztam benne, hogy esetleg valami komolyabb dologról lesz szó, mint például arról ugye, hogy kiderül, hogy Stellának nem lehet gyereke és akkor attól borul ki egy kicsit megint. But jó volt ez így is. És omg milyen a citromos-cukros palacsinta? Még életemben nem ettem.:D És aztán a végén, ahogy Estelle elbizonytalanodott, meg bocsánatot kért, aw.:3 Még hogy ő nem elég jó Harrynek lol. Omfg nagyon várom az epilógust!:3 Xx
    Cuppantós:3♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Idk man but most már elolvastad so it's all good. ^^ Aw, örülök, hogy tetszett. :3 Yeah, well nem hagyhattam ki a nagy elárulást bc azért fontos volt és nem tudtam mivel feldobni a részt aztán eszembe jutott és voila. :D Omg man citromos-cukros tök jó! Először én is húztam a számat, but még Magyarban jártam suliba mikor egyszer angolon kipróbáltuk és omg. Nem rossz. :3

      ♥xx

      Törlés